Miért fontos az UX?

A felhasználói élmény (angolul  „user experience”, vagy rövidítve „UX”) nem más, mint a benyomás, amit a látógatók weboldalad, webes alkalmazásaid vagy termékeid használata közben szereznek. Ha ez a benyomás pozitív, kedvelni fogják a cégedet, szolgáltatásodat vagy termékedet, magukévá teszik az általad közvetített üzenetet. Ha rossz, alighanem elpártolnak.

Következzen két rövid történet a felhasználói benyomásokról, történetesen létravásárlás során. Ugye ismerős helyzetek?

Egyszer volt, hol nem volt...
…volt egyszer egy ember, akit Billnek hívtak. Bill egy nap felkerekedett, hogy létrát vásároljon a barkácsáruházban. Az áruházi táblákból semmit sem tudott kihámozni, úgyhogy jobbnak látta, ha végigjárja az összes osztályt.

Végül megtalálta a létrákat – magasan függtek a falon, nehogy a vásárlók felmásszanak rájuk és összetörjék magukat. Sajnos Bill így nem tudta megállapítani, vajon elég erősek és tartósak-e.

Azért kiválasztotta az egyiket, ami nem nézett ki rosszul. Észrevette, hogy minden létra alatt vonalkódok sorakoznak egy dobozkában. Egy feliratból megtudta, hogy ha elvesz egy szelvényt, és kifizeti a pénztárnál, az áruátvételen megkapja a létráját.

Elvett egy cetlit, és beállt a sorba. Csakhogy az áruház nem fogadta el Bill bankkártyáját. Még jó, hogy volt nála készpénz.

A számlával elsétált az áruátvételre. Percekig várt, mire egy dolgozó foglalkozni kezdett vele. „Sajnos kifogytunk ebből a típusból – sajnálkozott. – Előreláthatólag öt hét múlva érkezik a következő szállítmány.”

De Billnek most volt szüksége a létrára, úgyhogy visszament az üzletbe egy másik fajtáért. Előbb persze vissza akarta cserélni az előzőt. Sajnos, amint az ügyfélszolgálaton közölték vele, nem válthat vissza valamit, amit tulajdonképpen még meg sem vett. Nem hangzott túl meggyőzően.

Bill az üzletvezetőt hívta, hátha meg tudja lágyítani a szívét – és ez sikerült is, bizonyos értelemben. „Készpénzt nem adhatunk vissza – mondta az üzletvezető. – De levélben elküldjük Önnek a létra árát vásárlási utalvány formájában.” Mivel Billnek nem volt elég készpénze egy újabb létrára, szomorúan hazament.

Vajon később az áruház elégedett törzsvásárlójává vált?

Szabad a gazda?

Másodszor pedíg így esett…
Bill felkeresett egy webes barkácsáruházat, hogy vegyen egy létrát. Nem talált olyan linket, hogy „Létrák”, ezért egy ideig jobb híján csak klikkelgetett.

Végül a „Szerszámok” rovatban megtalálta a létrákat, amelyekhez nem tartozott sem név, sem leírás, csak sorszámok. Bill zavartan ráncolta a homlokát:

„Mi az ördög lehet a különbség egy 10102LGS és egy 10122LGF között?”
 
Addig-addig kattintgatott, amíg nem talált egy létrát, ami viszonylag jól nézett ki, noha a fénykép apró volt, és leírás nélkül a tulajdonságairól sem tudott meg sokat. Bill ráklikkelt a bevásárlókosár-ikonra, hogy megvegye az árut. De semmi nem történt, úgyhogy rákattintott még néhányszor.
 
Amikor végre sikerült, ki akarta fizetni az árut.
 
Ehhez azonban egy halom személyes adatot kellett megadnia, amit gondosan be is gépelt. Azonban ahányszor továbblépett volna, hibaüzenetet kapott, miszerint valamit félregépelt. És ahányszor visszalépett, hogy a hibát kijavítsa, az űrlapot üresen találta, úgyhogy kezdhette elölről a gépelést.
 
Nagy nehezen minden adata megfelelőnek bizonyult. De ekkor már négy létra volt a bevásárlókosarában, és nem volt rá mód, hogy a felesleges hármat kivegye. Kezdhette elölről az egész vásárlást.
 
Amikor Bill végső erejével újra keresztülvánszorgott a bonyolult procedúrán – az expressz kézbesítésért pluszköltséget is fizetett –, egy emailt talált a postafiókjában, melyben tudatták vele, hogy ideiglenes készlethiány következtében a létra várható szállítási ideje 2-6 hét. 
 
Vajon Bill elégedett volt a vásárlás eredményével? Később is erről a honlapról szerezte be a háztartási kellékeket?
 
Világos, hogy nem.

Hogyan tudunk segíteni neked?

Az oldal tetejére